Végre szabadnapom volt, mostanság 6 napokat dolgozok egy héten és már kezdtem kicsit sokallni... De elérkezett!!! Megbeszéltem a recepción, hogy kérdezzék meg a coach-t, ( ejtsd: kócsot, jelentése: kocsi , így hívják itt az utazó csoportokat) hogy melyik hova megy. 3 csoport volt itt, az egyik épp szabadnapot tartott a faluban, úgyhogy az kilőve a másik pedig Stirlingbe ment, nemrég voltam ott is már sokadszorra, a 3. Glasgowba ment, nahhh akkor velük megyek, vagyis megyünk, mivel Máriával mentünk egy kedves magyarral, aki már egy ideje itt kint élvezi a manager „vendégszeretetét”. 9-kor volt indulás nekünk pedig ugyebár 9óra30kor volt reggeli, úgyhogy a reggeli félig kimaradt, pótoltam hát a hűtőből kölcsönvett szendvicsekkelJ. Elindultunk, közben két buszvezetőnk volt, no nem egyszerreJ, a fiatal vezetett az idős volt a navigátor és az idegenvezető. Út közben mondta, hogy most merre nézzünk, mi volt vagy van ott, mit kell/kellene látni, Glasgowról adott infókat stb. Megérkeztünk, aki akart azt kitették a bevásárlóközpontnál, mi pedig mentünk tovább a Kelvingrove Parkba, miután buszból megnéztük a város jó néhány nevezetességét, és érdekességét. Ott aztán megnéztük először is a Museum of Transport-ot, a Közlekedési Múzeumot, ahová ingyenes volt a belépő!! Csak adományozási alapon lehetett fizetni 1 vagy 2 fontot vagy 2 eurót. Manapság már Old Timer-nek számító vasúti mozdonyokat, kocsikat, villamosokat, bicikliket, motorokat, autókat néztünk meg, valamint hajó maketteket, és egy berendezett régi kis utcát, a régi kis boltokkal együtt, itt még volt mozi és metró is berendezve amit megnéztünk. De visszakanyarodva az autókra volt még Trabant is!!!! Itt már múzeumban van otthon meg még közlekedünk veleJ, úgyhogy Zotyi gondoltam rád és sok képet készítettem, a trabit is lefényképeztem hátha nem látod otthon azt a 3-at ami vanJ. Csináltunk emlékérmét is, én szerencse emlékérmet préseltem magamnak. Nagyon-nagyon jó volt, és érdekes, a végére egy kis szomorú történet is volt, volt egy kiállítás a repülőkről és kiállítva néhány fénykép és darabka egy repülőgép roncsaiból. Ez volt a Lockerbie katasztrófa 1988. 12. 21-én 19 óra 03-kor történt, egy bomba robbant a gépen megölve ezzel 259 utast és a 11 fős személyzetet, nos nekik ki volt állítva egy emléktábla is, és ahogy sejtettem megtaláltam rajta azt a 3 nevet ami miatt számomra/számunkra szomorúvá válik itt ez a történet: Roller Edina ( 5 ), Roller Zsuzsanna ( 27 ), Roller János ( 29 ). Nos 3 honfitársunk is a gépen utazott, és tudtommal azóta is húzódik a szeretteik kártérítése, cáfoljatok meg kérlek ha már vége a hercehurcának.

Ezek után kiléptünk az ajtón és amit az elején nem említettem, hogy esett az eső már az indulástól kezdve, és később egész napon át tartott ez az állapot. Átsétáltunk a Kelvingrove Art  Gallery and Museumba, Kelvingrovei Művészeti Galéria és Múzeum, és itt is felajánlásos alapon „megvettük” a belépőinket, aztán irány!!! Sokféle művészeti égből, rengeteg országból voltak ott képek, portrék, szépen elmagyarázva, hogy mit nézünk a képeken, mi volt rajtuk változtatás, esetleg milyen sorsuk volt, és a termekben gondoltak kicsikre, nekik kirakó volt, ahogy a festményen szerepelt egy híd úgy kellett összerakni, vagy egy városrészlet néhány épületét. A nagyoknak pedig játékos formában festménybemutatás érintőképernyős fejhallgatós képernyőkön. Közben más termekbe érve más földrészekre, más korokba, más öltözködési stílusirányzatokba csöppentünk. Megnéztük a Föld állatait is, az ember és néhányunk őse is ott volt közöttükJ. Láttam kitömött oroszlánt, zsiráfot, oroszlánt, teknőst és még rengeteg vízi és szárazföldi állatot. A kedvencem egy dino csontváz volt, épp támadóállásba beállítva, közben lehet szerencsétlen növényevő volt... Sokat jöttünk-mentünk nézelődtünk aztán eltelt az idő, így buszra vissza, irány a bevásárlóközpont, felszedtük a shoppingolókat, elköszöntünk az idősebb vezetőnktől, mert velünk már nem jött vissza, inkább hazament. Aztán irány haza. Közben nézelődtünk és a szakadó esőben megláttuk a másik angol különlegességet, néhány embert vagy rövidgatyában vagy pólóban vagy a kettőben egyszerre flangálni a városban. Hogy fagynátok meg.......

Végül megérkeztünk, vacsi a megszokott katonás időben, 17 órakor, utána Máriával besétáltunk a Forth Inn-be a falu hangulatos kis kocsmájába netelni egyet, mivel itt fogyasztás után ingyen lehet használni a wifit. Beszélgettem néhányatokkal, megkaptam az észosztást, hogy miért nem árulom el már a blog oldalam címét, de tartottam még magam. Utána szüleimet megleptem egy webkamos videó hívással, és megmutattam az új frizumat is, meséltem nekik, élőszóban, hogy mi történt velem az elmúlt időszakban, aztán megmutattam nekik a Pub-ot. Hogyha gondoljátok, azt másnak is meg tudom mutatni, drága mulatság lesz, de egy ilyet megéri megnéznetek élőben, szőnyeggel leborított kis különterem kandallóval, benne pattogó tűzzel, HHHHhhhhhmmmmmmmm és mellette lehet beszélgetni iddogálni, ha pedig átmegyünk a fő pub részbe ott billiárdasztal fogad minket és régi pubos feeling és élmény. Nagyon szééééép. Ezek után visszaindultunk Máriával a holdfénnyel megvilágított kis úton, és mivel már reggel óta szakadt az eső a folyó úgy kiöntött, hogy az útról egy ugrással már csobbanni tudtam volna, mezők és néhol már az autóút is el volt öntve, de mi hazavergődtünk, igaz, hogy most a cipőm az elektromos fűtőtest alatt pihenget......:) Aztán a szokásos házalások/szomszédolások, egymás ugratása, és szép lassan aludni térünk, mire ezekhez a sorokhoz érek itt 23:20 van, otthon pedig ugyebár 00: 20, az egy órás időeltolódás miatt. ( ugyebár néha előre dolgozok néha )                                               

 Úgyhogy jó éjt nektek!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.